vízjel

Hungarian[edit]

víz (“water”) +‎ jel (“sign, mark”)

vízjel (plural vízjelek)

watermark (translucent design impressed on paper)
- 2010, Gabriella Nikodém, Jenő Szabó, A magyar bélyeg története, Kossuth Kiadó – Hírközlési Múzeumi Alapítvány, →ISBN, page 121:
  A nyolcvan év alatt használt vízjelek önmagukban is kortörténeti dokumentumok. Jelzik a történelem kerekének fordulási irányát. Ebben tehát hasonlítanak a kis papírdarabok főszereplőihez, a bélyegek motívumaihoz.
  (please add an English translation of this quotation)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	vízjel	vízjelek
accusative	vízjelet	vízjeleket
dative	vízjelnek	vízjeleknek
instrumental	vízjellel	vízjelekkel
causal-final	vízjelért	vízjelekért
translative	vízjellé	vízjelekké
terminative	vízjelig	vízjelekig
essive-formal	vízjelként	vízjelekként
essive-modal	—	—
inessive	vízjelben	vízjelekben
superessive	vízjelen	vízjeleken
adessive	vízjelnél	vízjeleknél
illative	vízjelbe	vízjelekbe
sublative	vízjelre	vízjelekre
allative	vízjelhez	vízjelekhez
elative	vízjelből	vízjelekből
delative	vízjelről	vízjelekről
ablative	vízjeltől	vízjelektől
non-attributive possessive - singular	vízjelé	vízjeleké
non-attributive possessive - plural	vízjeléi	vízjelekéi