vasút

See also: vasut

Hungarian

Etymology

First attested in 1828. From vas (“iron”) +‎ út (“way”), a calque of German Eisenbahn. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvɒʃuːt]
• Hyphenation: vas‧út
• Rhymes: -uːt

Noun

vasút (plural vasutak)

1. (somewhat formal) railway, train line

   Synonym: vonat

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	vasút	vasutak
accusative	vasutat	vasutakat
dative	vasútnak	vasutaknak
instrumental	vasúttal	vasutakkal
causal-final	vasútért	vasutakért
translative	vasúttá	vasutakká
terminative	vasútig	vasutakig
essive-formal	vasútként	vasutakként
essive-modal	—	—
inessive	vasútban	vasutakban
superessive	vasúton	vasutakon
adessive	vasútnál	vasutaknál
illative	vasútba	vasutakba
sublative	vasútra	vasutakra
allative	vasúthoz	vasutakhoz
elative	vasútból	vasutakból
delative	vasútról	vasutakról
ablative	vasúttól	vasutaktól
non-attributive possessive - singular	vasúté	vasutaké
non-attributive possessive - plural	vasútéi	vasutakéi

Possessive forms of vasút
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vasutam	vasútjaim
2nd person sing.	vasutad	vasútjaid
3rd person sing.	vasútja	vasútjai
1st person plural	vasutunk	vasútjaink
2nd person plural	vasutatok	vasútjaitok
3rd person plural	vasútjuk	vasútjaik

Derived terms

• vasutas
• vasúti

 

Compound words with this term at the beginning

• vasútállomás
• vasútvillamos
• vasútvonal

 

Compound words with this term at the end

• államvasút
• hullámvasút
• siklóvasút

 

Further reading

• vasút in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• vasút in Hungarian–English dictionary at SZTAKI