veszett

Hungarian

Etymology

vész (“to perish”) +‎ -ett (past participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvɛsɛtː]
• Hyphenation: ve‧szett

Verb

veszett

1. third-person singular indicative past indefinite of vész
2. third-person singular indicative past indefinite of veszik
3. (deprecated template usage) past participle of vész
4. (deprecated template usage) past participle of veszik

Adjective

veszett (comparative veszettebb, superlative legveszettebb)

1. lost, hopeless, condemned (ruined or destroyed, past help or hope)
2. rabid (affected with rabies)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	veszett	veszettek
accusative	veszettet	veszetteket
dative	veszettnek	veszetteknek
instrumental	veszettel	veszettekkel
causal-final	veszettért	veszettekért
translative	veszetté	veszettekké
terminative	veszettig	veszettekig
essive-formal	veszettként	veszettekként
essive-modal	veszettül	—
inessive	veszettben	veszettekben
superessive	veszetten	veszetteken
adessive	veszettnél	veszetteknél
illative	veszettbe	veszettekbe
sublative	veszettre	veszettekre
allative	veszetthez	veszettekhez
elative	veszettből	veszettekből
delative	veszettről	veszettekről
ablative	veszettől	veszettektől
non-attributive possessive - singular	veszetté	veszetteké
non-attributive possessive - plural	veszettéi	veszettekéi

Derived terms

• veszettség

Expressions

• veszett fejsze nyele