villám

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: villam

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈvilːaːm]
  • Hyphenation: vil‧lám

Etymology 1[edit]

From the same root vil(l)- as in világ, with suffix +‎ -ám.

Noun[edit]

villám ‎(plural villámok)

  1. lightning
Declension[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative villám villámok
accusative villámot villámokat
dative villámnak villámoknak
instrumental villámmal villámokkal
causal-final villámért villámokért
translative villámmá villámokká
terminative villámig villámokig
essive-formal villámként villámokként
essive-modal
inessive villámban villámokban
superessive villámon villámokon
adessive villámnál villámoknál
illative villámba villámokba
sublative villámra villámokra
allative villámhoz villámokhoz
elative villámból villámokból
delative villámról villámokról
ablative villámtól villámoktól
Possessive forms of villám
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. villámom villámaim
2nd person sing. villámod villámaid
3rd person sing. villáma villámai
1st person plural villámunk villámaink
2nd person plural villámotok villámaitok
3rd person plural villámuk villámaik
Derived terms[edit]

Etymology 2[edit]

villa +‎ -m

Noun[edit]

villám

  1. first-person singular (single possession) possessive of villa
Declension[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative villám
accusative villámat
dative villámnak
instrumental villámmal
causal-final villámért
translative villámmá
terminative villámig
essive-formal villámként
essive-modal
inessive villámban
superessive villámon
adessive villámnál
illative villámba
sublative villámra
allative villámhoz
elative villámból
delative villámról
ablative villámtól