virág

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Doublet of világ (world).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈviraːɡ]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: vi‧rág
  • Rhymes: -aːɡ

Noun

[edit]

virág (plural virágok)

  1. flower
  2. (loosely, colloquial) Synonym of szobanövény (houseplant).
  3. (with a possessive suffix, figuratively) bloom, blossom, prime, cream (the most beautiful, most valuable, or most powerful part, section, or state of something)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative virág virágok
accusative virágot virágokat
dative virágnak virágoknak
instrumental virággal virágokkal
causal-final virágért virágokért
translative virággá virágokká
terminative virágig virágokig
essive-formal virágként virágokként
essive-modal
inessive virágban virágokban
superessive virágon virágokon
adessive virágnál virágoknál
illative virágba virágokba
sublative virágra virágokra
allative virághoz virágokhoz
elative virágból virágokból
delative virágról virágokról
ablative virágtól virágoktól
non-attributive
possessive - singular
virágé virágoké
non-attributive
possessive - plural
virágéi virágokéi
Possessive forms of virág
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. virágom virágaim
2nd person sing. virágod virágaid
3rd person sing. virága virágai
1st person plural virágunk virágaink
2nd person plural virágotok virágaitok
3rd person plural viráguk virágaik

Derived terms

[edit]
Compound words with this term at the beginning
Compound words with this term at the end

Further reading

[edit]
  • virág in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN