visszhang

Hungarian

Etymology

From vissz- (“back”) +‎ hang (“sound”). Calque of German Widerhall (“echo”). The prefix is not attested as an independent word, it was shortened from vissza. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries. First attested in 1777.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvishɒŋɡ]
• Hyphenation: vissz‧hang
• Rhymes: -ɒŋɡ

Noun

visszhang (plural visszhangok)

1. echo (a reflected sound that is heard again by its initial observer)

   Synonym: echó

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	visszhang	visszhangok
accusative	visszhangot	visszhangokat
dative	visszhangnak	visszhangoknak
instrumental	visszhanggal	visszhangokkal
causal-final	visszhangért	visszhangokért
translative	visszhanggá	visszhangokká
terminative	visszhangig	visszhangokig
essive-formal	visszhangként	visszhangokként
essive-modal	—	—
inessive	visszhangban	visszhangokban
superessive	visszhangon	visszhangokon
adessive	visszhangnál	visszhangoknál
illative	visszhangba	visszhangokba
sublative	visszhangra	visszhangokra
allative	visszhanghoz	visszhangokhoz
elative	visszhangból	visszhangokból
delative	visszhangról	visszhangokról
ablative	visszhangtól	visszhangoktól
non-attributive possessive – singular	visszhangé	visszhangoké
non-attributive possessive – plural	visszhangéi	visszhangokéi

Possessive forms of visszhang

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	visszhangom	visszhangjaim
2nd person sing.	visszhangod	visszhangjaid
3rd person sing.	visszhangja	visszhangjai
1st person plural	visszhangunk	visszhangjaink
2nd person plural	visszhangotok	visszhangjaitok
3rd person plural	visszhangjuk	visszhangjaik

Further reading

• visszhang in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.