echó

See also: echo, écho, echö, Echo, and ekhó

Asturian

Verb

echó

1. third-person singular preterite indicative of echar

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛkhoː]
• Hyphenation: echó
• Homophone: ekhó
• Rhymes: -hoː

Noun

echó (countable and uncountable, plural echók)

1. echo

   Synonym: visszhang

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)

	singular	plural
nominative	echó	echók
accusative	echót	echókat
dative	echónak	echóknak
instrumental	echóval	echókkal
causal-final	echóért	echókért
translative	echóvá	echókká
terminative	echóig	echókig
essive-formal	echóként	echókként
essive-modal	—	—
inessive	echóban	echókban
superessive	echón	echókon
adessive	echónál	echóknál
illative	echóba	echókba
sublative	echóra	echókra
allative	echóhoz	echókhoz
elative	echóból	echókból
delative	echóról	echókról
ablative	echótól	echóktól
non-attributive possessive – singular	echóé	echóké
non-attributive possessive – plural	echóéi	echókéi

Possessive forms of echó

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	echóm	echóim
2nd person sing.	echód	echóid
3rd person sing.	echója	echói
1st person plural	echónk	echóink
2nd person plural	echótok	echóitok
3rd person plural	echójuk	echóik

Related terms

• ekhó “cart/carriage/waggon canopy” → ekhós

Further reading

• echó in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• echó in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2026).

Spanish

Verb

echó

1. third-person singular preterite indicative of echar