zárkózott

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

zárkózik +‎ -ott (past-tense and past-participle suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈzaːrkoːzotː]
  • Hyphenation: zár‧kó‧zott
  • Rhymes: -otː

Verb

[edit]

zárkózott

  1. third-person singular indicative past indefinite of zárkózik

Participle

[edit]

zárkózott

  1. past participle of zárkózik

Adjective

[edit]

zárkózott (comparative zárkózottabb, superlative legzárkózottabb)

  1. uncommunicative, close, withdrawn, reticent, reserved

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative zárkózott zárkózottak
accusative zárkózottat zárkózottakat
dative zárkózottnak zárkózottaknak
instrumental zárkózottal zárkózottakkal
causal-final zárkózottért zárkózottakért
translative zárkózottá zárkózottakká
terminative zárkózottig zárkózottakig
essive-formal zárkózottként zárkózottakként
essive-modal
inessive zárkózottban zárkózottakban
superessive zárkózotton zárkózottakon
adessive zárkózottnál zárkózottaknál
illative zárkózottba zárkózottakba
sublative zárkózottra zárkózottakra
allative zárkózotthoz zárkózottakhoz
elative zárkózottból zárkózottakból
delative zárkózottról zárkózottakról
ablative zárkózottól zárkózottaktól
non-attributive
possessive - singular
zárkózotté zárkózottaké
non-attributive
possessive - plural
zárkózottéi zárkózottakéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]