zarándok

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the Bulgarian странник ‎(strannik, stranger, wanderer), from the Proto-Slavic *strona ‎(land).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈzɒraːndok]
  • Hyphenation: za‧rán‧dok

Noun[edit]

zarándok ‎(plural zarándokok)

  1. pilgrim

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative zarándok zarándokok
accusative zarándokot zarándokokat
dative zarándoknak zarándokoknak
instrumental zarándokkal zarándokokkal
causal-final zarándokért zarándokokért
translative zarándokká zarándokokká
terminative zarándokig zarándokokig
essive-formal zarándokként zarándokokként
essive-modal
inessive zarándokban zarándokokban
superessive zarándokon zarándokokon
adessive zarándoknál zarándokoknál
illative zarándokba zarándokokba
sublative zarándokra zarándokokra
allative zarándokhoz zarándokokhoz
elative zarándokból zarándokokból
delative zarándokról zarándokokról
ablative zarándoktól zarándokoktól
Possessive forms of zarándok
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. zarándokom zarándokaim
2nd person sing. zarándokod zarándokaid
3rd person sing. zarándoka zarándokai
1st person plural zarándokunk zarándokaink
2nd person plural zarándokotok zarándokaitok
3rd person plural zarándokuk zarándokaik

Derived terms[edit]