zarándok

Hungarian

Borrowed from a Slavic language, probably from Bulgarian. Compare Bulgarian странник (strannik, “stranger, wanderer”). Ultimately from Proto-Slavic *storna (“land”).^[1]

zarándok (plural zarándokok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	zarándok	zarándokok
accusative	zarándokot	zarándokokat
dative	zarándoknak	zarándokoknak
instrumental	zarándokkal	zarándokokkal
causal-final	zarándokért	zarándokokért
translative	zarándokká	zarándokokká
terminative	zarándokig	zarándokokig
essive-formal	zarándokként	zarándokokként
essive-modal	—	—
inessive	zarándokban	zarándokokban
superessive	zarándokon	zarándokokon
adessive	zarándoknál	zarándokoknál
illative	zarándokba	zarándokokba
sublative	zarándokra	zarándokokra
allative	zarándokhoz	zarándokokhoz
elative	zarándokból	zarándokokból
delative	zarándokról	zarándokokról
ablative	zarándoktól	zarándokoktól
non-attributive possessive - singular	zarándoké	zarándokoké
non-attributive possessive - plural	zarándokéi	zarándokokéi

Possessive forms of zarándok
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	zarándokom	zarándokaim
2nd person sing.	zarándokod	zarándokaid
3rd person sing.	zarándoka	zarándokai
1st person plural	zarándokunk	zarándokaink
2nd person plural	zarándokotok	zarándokaitok
3rd person plural	zarándokuk	zarándokaik

^ zarándok in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)