állapot

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From állapik ‎(an obsolete derivative of the verb áll ‎(to stand)) +‎ -ot ‎(noun suffix).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈaːlːɒpot]
  • (file)
  • Hyphenation: ál‧la‧pot

Noun[edit]

állapot ‎(plural állapotok)

  1. state (a condition)

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative állapot állapotok
accusative állapotot állapotokat
dative állapotnak állapotoknak
instrumental állapottal állapotokkal
causal-final állapotért állapotokért
translative állapottá állapotokká
terminative állapotig állapotokig
essive-formal állapotként állapotokként
essive-modal
inessive állapotban állapotokban
superessive állapoton állapotokon
adessive állapotnál állapotoknál
illative állapotba állapotokba
sublative állapotra állapotokra
allative állapothoz állapotokhoz
elative állapotból állapotokból
delative állapotról állapotokról
ablative állapottól állapotoktól
Possessive forms of állapot
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. állapotom állapotaim
2nd person sing. állapotod állapotaid
3rd person sing. állapota állapotai
1st person plural állapotunk állapotaink
2nd person plural állapototok állapotaitok
3rd person plural állapotuk állapotaik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Eőry Vilma, Értelmező szótár+. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, ISBN 978 963 7094 71 2