ékezet
Hungarian
Etymology
ék (“wedge”) + -e- + -zet (noun-forming suffix)[1]
Pronunciation
Noun
ékezet (plural ékezetek)
- (orthography) accent (mark written above a vowel to indicate its nature or quality)
- (typography) any diacritical mark (symbol used with a letter to indicate a different pronunciation, stress, tone, or meaning)
- Synonyms: mellékjel, diakritikus jel
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | ékezet | ékezetek |
accusative | ékezetet | ékezeteket |
dative | ékezetnek | ékezeteknek |
instrumental | ékezettel | ékezetekkel |
causal-final | ékezetért | ékezetekért |
translative | ékezetté | ékezetekké |
terminative | ékezetig | ékezetekig |
essive-formal | ékezetként | ékezetekként |
essive-modal | — | — |
inessive | ékezetben | ékezetekben |
superessive | ékezeten | ékezeteken |
adessive | ékezetnél | ékezeteknél |
illative | ékezetbe | ékezetekbe |
sublative | ékezetre | ékezetekre |
allative | ékezethez | ékezetekhez |
elative | ékezetből | ékezetekből |
delative | ékezetről | ékezetekről |
ablative | ékezettől | ékezetektől |
non-attributive possessive - singular |
ékezeté | ékezeteké |
non-attributive possessive - plural |
ékezetéi | ékezetekéi |
Possessive forms of ékezet | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | ékezetem | ékezeteim |
2nd person sing. | ékezeted | ékezeteid |
3rd person sing. | ékezete | ékezetei |
1st person plural | ékezetünk | ékezeteink |
2nd person plural | ékezetetek | ékezeteitek |
3rd person plural | ékezetük | ékezeteik |
References
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN