érintetlen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

érint +‎ -etlen

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːrintɛtlɛn]
  • Hyphenation: érin‧tet‧len

Adjective[edit]

érintetlen (comparative érintetlenebb, superlative legérintetlenebb)

  1. untouched
  2. whole, intact, uninjured
  3. chaste, virgin

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érintetlen érintetlenek
accusative érintetlent érintetleneket
dative érintetlennek érintetleneknek
instrumental érintetlennel érintetlenekkel
causal-final érintetlenért érintetlenekért
translative érintetlenné érintetlenekké
terminative érintetlenig érintetlenekig
essive-formal érintetlenként érintetlenekként
essive-modal érintetlenül
inessive érintetlenben érintetlenekben
superessive érintetlenen érintetleneken
adessive érintetlennél érintetleneknél
illative érintetlenbe érintetlenekbe
sublative érintetlenre érintetlenekre
allative érintetlenhez érintetlenekhez
elative érintetlenből érintetlenekből
delative érintetlenről érintetlenekről
ablative érintetlentől érintetlenektől

Derived terms[edit]