érzékcsalódás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

érzék (sense) +‎ csalódás (delusion, illusion)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːrzeːkt͡ʃɒloːdaːʃ]
  • Hyphenation: ér‧zék‧csa‧ló‧dás

Noun[edit]

érzékcsalódás

  1. delusion, illusion, hallucination

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative érzékcsalódás érzékcsalódások
accusative érzékcsalódást érzékcsalódásokat
dative érzékcsalódásnak érzékcsalódásoknak
instrumental érzékcsalódással érzékcsalódásokkal
causal-final érzékcsalódásért érzékcsalódásokért
translative érzékcsalódássá érzékcsalódásokká
terminative érzékcsalódásig érzékcsalódásokig
essive-formal érzékcsalódásként érzékcsalódásokként
essive-modal
inessive érzékcsalódásban érzékcsalódásokban
superessive érzékcsalódáson érzékcsalódásokon
adessive érzékcsalódásnál érzékcsalódásoknál
illative érzékcsalódásba érzékcsalódásokba
sublative érzékcsalódásra érzékcsalódásokra
allative érzékcsalódáshoz érzékcsalódásokhoz
elative érzékcsalódásból érzékcsalódásokból
delative érzékcsalódásról érzékcsalódásokról
ablative érzékcsalódástól érzékcsalódásoktól
non-attributive
possessive - singular
érzékcsalódásé érzékcsalódásoké
non-attributive
possessive - plural
érzékcsalódáséi érzékcsalódásokéi
Possessive forms of érzékcsalódás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. érzékcsalódásom érzékcsalódásaim
2nd person sing. érzékcsalódásod érzékcsalódásaid
3rd person sing. érzékcsalódása érzékcsalódásai
1st person plural érzékcsalódásunk érzékcsalódásaink
2nd person plural érzékcsalódásotok érzékcsalódásaitok
3rd person plural érzékcsalódásuk érzékcsalódásaik