csalódás

Hungarian

Etymology

From csalódik (“to be disappointed / deluded”) +‎ -ás (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃɒloːdaːʃ]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: csa‧ló‧dás

Noun

csalódás (plural csalódások)

1. disappointment
2. illusion

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	csalódás	csalódások
accusative	csalódást	csalódásokat
dative	csalódásnak	csalódásoknak
instrumental	csalódással	csalódásokkal
causal-final	csalódásért	csalódásokért
translative	csalódássá	csalódásokká
terminative	csalódásig	csalódásokig
essive-formal	csalódásként	csalódásokként
essive-modal	—	—
inessive	csalódásban	csalódásokban
superessive	csalódáson	csalódásokon
adessive	csalódásnál	csalódásoknál
illative	csalódásba	csalódásokba
sublative	csalódásra	csalódásokra
allative	csalódáshoz	csalódásokhoz
elative	csalódásból	csalódásokból
delative	csalódásról	csalódásokról
ablative	csalódástól	csalódásoktól
non-attributive possessive – singular	csalódásé	csalódásoké
non-attributive possessive – plural	csalódáséi	csalódásokéi

Possessive forms of csalódás

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	csalódásom	csalódásaim
2nd person sing.	csalódásod	csalódásaid
3rd person sing.	csalódása	csalódásai
1st person plural	csalódásunk	csalódásaink
2nd person plural	csalódásotok	csalódásaitok
3rd person plural	csalódásuk	csalódásaik

Derived terms

Compound words

• érzékcsalódás

Expressions

• csalódást okoz, kelt
• optikai csalódás

Further reading

• csalódás in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• csalódás in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2026).