ütközet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From ütközik +‎ -et

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈytkøzɛt]
  • Hyphenation: üt‧kö‧zet

Noun[edit]

ütközet ‎(plural ütközetek)

  1. battle, fight

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ütközet ütközetek
accusative ütközetet ütközeteket
dative ütközetnek ütközeteknek
instrumental ütközettel ütközetekkel
causal-final ütközetért ütközetekért
translative ütközetté ütközetekké
terminative ütközetig ütközetekig
essive-formal ütközetként ütközetekként
essive-modal
inessive ütközetben ütközetekben
superessive ütközeten ütközeteken
adessive ütközetnél ütközeteknél
illative ütközetbe ütközetekbe
sublative ütközetre ütközetekre
allative ütközethez ütközetekhez
elative ütközetből ütközetekből
delative ütközetről ütközetekről
ablative ütközettől ütközetektől
Possessive forms of ütközet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ütközetem ütközeteim
2nd person sing. ütközeted ütközeteid
3rd person sing. ütközete ütközetei
1st person plural ütközetünk ütközeteink
2nd person plural ütközetetek ütközeteitek
3rd person plural ütközetük ütközeteik