üvöltés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

üvölt +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈyvølteːʃ]
  • Hyphenation: üvöl‧tés

Noun[edit]

üvöltés (plural üvöltések)

  1. howl, howling, scream, screaming, yell, yelling

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative üvöltés üvöltések
accusative üvöltést üvöltéseket
dative üvöltésnek üvöltéseknek
instrumental üvöltéssel üvöltésekkel
causal-final üvöltésért üvöltésekért
translative üvöltéssé üvöltésekké
terminative üvöltésig üvöltésekig
essive-formal üvöltésként üvöltésekként
essive-modal
inessive üvöltésben üvöltésekben
superessive üvöltésen üvöltéseken
adessive üvöltésnél üvöltéseknél
illative üvöltésbe üvöltésekbe
sublative üvöltésre üvöltésekre
allative üvöltéshez üvöltésekhez
elative üvöltésből üvöltésekből
delative üvöltésről üvöltésekről
ablative üvöltéstől üvöltésektől
Possessive forms of üvöltés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. üvöltésem üvöltéseim
2nd person sing. üvöltésed üvöltéseid
3rd person sing. üvöltése üvöltései
1st person plural üvöltésünk üvöltéseink
2nd person plural üvöltésetek üvöltéseitek
3rd person plural üvöltésük üvöltéseik