abszolút

Hungarian[edit]

Borrowed from Latin absolūtus (“complete, unconditional, absolute”), perfect passive participle of absolvō (“loosen, complete”). Later also an internationalism chiefly via German absolut (“absolute”) (see also English absolute, French absolu (“absolute”)).^[1]^[2]

abszolút (comparative abszolútabb, superlative legabszolútabb)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	abszolút	abszolútok
accusative	abszolútot	abszolútokat
dative	abszolútnak	abszolútoknak
instrumental	abszolúttal	abszolútokkal
causal-final	abszolútért	abszolútokért
translative	abszolúttá	abszolútokká
terminative	abszolútig	abszolútokig
essive-formal	abszolútként	abszolútokként
essive-modal	—	—
inessive	abszolútban	abszolútokban
superessive	abszolúton	abszolútokon
adessive	abszolútnál	abszolútoknál
illative	abszolútba	abszolútokba
sublative	abszolútra	abszolútokra
allative	abszolúthoz	abszolútokhoz
elative	abszolútból	abszolútokból
delative	abszolútról	abszolútokról
ablative	abszolúttól	abszolútoktól
non-attributive possessive - singular	abszolúté	abszolútoké
non-attributive possessive - plural	abszolútéi	abszolútokéi

Expressions

abszolút

(informal) absolutely
Synonyms: abszolúte, teljesen, teljes mértékben

Abszolút egyetértek. ― I absolutely agree.

^ abszolút in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / Magyar Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary). Language abbreviations
^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN