angol

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: Angol

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɒŋɡol]
  • (file)
  • Hyphenation: an‧gol

Adjective[edit]

angol (not comparable)

  1. English (of or relating to England, its people or language)

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative angol angolok
accusative angolt angolokat
dative angolnak angoloknak
instrumental angollal angolokkal
causal-final angolért angolokért
translative angollá angolokká
terminative angolig angolokig
essive-formal angolként angolokként
essive-modal
inessive angolban angolokban
superessive angolon angolokon
adessive angolnál angoloknál
illative angolba angolokba
sublative angolra angolokra
allative angolhoz angolokhoz
elative angolból angolokból
delative angolról angolokról
ablative angoltól angoloktól

Noun[edit]

angol ‎(plural angolok)

  1. English (people)
  2. (singular only) English (language)

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative angol angolok
accusative angolt angolokat
dative angolnak angoloknak
instrumental angollal angolokkal
causal-final angolért angolokért
translative angollá angolokká
terminative angolig angolokig
essive-formal angolként angolokként
essive-modal angolul
inessive angolban angolokban
superessive angolon angolokon
adessive angolnál angoloknál
illative angolba angolokba
sublative angolra angolokra
allative angolhoz angolokhoz
elative angolból angolokból
delative angolról angolokról
ablative angoltól angoloktól
Possessive forms of angol
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. angolom angoljaim
2nd person sing. angolod angoljaid
3rd person sing. angolja angoljai
1st person plural angolunk angoljaink
2nd person plural angolotok angoljaitok
3rd person plural angoljuk angoljaik

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):

Related terms[edit]