argó

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: argo and Argo

Catalan[edit]

Chemical element
Ar Previous: clor (Cl)
Next: potassi (K)

Pronunciation[edit]

  • Rhymes: -o

Noun[edit]

argó m ‎(uncountable)

  1. argon

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From French argot(slang).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɒrɡoː]
  • Hyphenation: ar‧gó

Noun[edit]

argó ‎(plural argók)

  1. argot, jargon, slang, cant (a secret language or conventional slang peculiar to thieves, tramps and vagabonds)
  2. argot, jargon (the specialized informal vocabulary and terminology used between people with special skill in a field)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative argó argók
accusative argót argókat
dative argónak argóknak
instrumental argóval argókkal
causal-final argóért argókért
translative argóvá argókká
terminative argóig argókig
essive-formal argóként argókként
essive-modal
inessive argóban argókban
superessive argón argókon
adessive argónál argóknál
illative argóba argókba
sublative argóra argókra
allative argóhoz argókhoz
elative argóból argókból
delative argóról argókról
ablative argótól argóktól
Possessive forms of argó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. argóm argóim
2nd person sing. argód argóid
3rd person sing. argója argói
1st person plural argónk argóink
2nd person plural argótok argóitok
3rd person plural argójuk argóik

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2