bénulás

Hungarian

Etymology

From bénul (“to become paralyzed”) +‎ -ás (noun-forming suffix), from béna (“crippled, paralyzed; lame, klutzy”) +‎ -ul (verb-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbeːnulaːʃ]
• Hyphenation: bé‧nu‧lás
• Rhymes: -aːʃ

Noun

bénulás (plural bénulások)

1. paralysis

   Synonym: paralízis

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	bénulás	bénulások
accusative	bénulást	bénulásokat
dative	bénulásnak	bénulásoknak
instrumental	bénulással	bénulásokkal
causal-final	bénulásért	bénulásokért
translative	bénulássá	bénulásokká
terminative	bénulásig	bénulásokig
essive-formal	bénulásként	bénulásokként
essive-modal	—	—
inessive	bénulásban	bénulásokban
superessive	bénuláson	bénulásokon
adessive	bénulásnál	bénulásoknál
illative	bénulásba	bénulásokba
sublative	bénulásra	bénulásokra
allative	bénuláshoz	bénulásokhoz
elative	bénulásból	bénulásokból
delative	bénulásról	bénulásokról
ablative	bénulástól	bénulásoktól
non-attributive possessive - singular	bénulásé	bénulásoké
non-attributive possessive - plural	bénuláséi	bénulásokéi

Possessive forms of bénulás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	bénulásom	bénulásaim
2nd person sing.	bénulásod	bénulásaid
3rd person sing.	bénulása	bénulásai
1st person plural	bénulásunk	bénulásaink
2nd person plural	bénulásotok	bénulásaitok
3rd person plural	bénulásuk	bénulásaik

Derived terms

• bénulási
• bénulásos

 

Compound nouns

• arcidegbénulás
• gyermekbénulás
• idegbénulás
• szívbénulás

 

Further reading

• bénulás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• bénulás in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).