cím

See also: cim, CIM, čim, čím, and çım

Hungarian

Etymology

Back-formation from címer. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡siːm]

• Audio

  (file)

Noun

cím (plural címek)

1. address (direction or superscription of a letter, or the name, title, and place of residence of the person addressed)

   Synonym: lakcím

2. title

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	cím	címek
accusative	címet	címeket
dative	címnek	címeknek
instrumental	címmel	címekkel
causal-final	címért	címekért
translative	címmé	címekké
terminative	címig	címekig
essive-formal	címként	címekként
essive-modal	címül	—
inessive	címben	címekben
superessive	címen	címeken
adessive	címnél	címeknél
illative	címbe	címekbe
sublative	címre	címekre
allative	címhez	címekhez
elative	címből	címekből
delative	címről	címekről
ablative	címtől	címektől
non-attributive possessive - singular	címé	címeké
non-attributive possessive - plural	címéi	címekéi

Possessive forms of cím
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	címem	címeim
2nd person sing.	címed	címeid
3rd person sing.	címe	címei
1st person plural	címünk	címeink
2nd person plural	címetek	címeitek
3rd person plural	címük	címeik

Derived terms

• címez
• címke
• címlet
• című
• címzetes

(Compound words):

• címlap
• címnegyedív
• IP-cím
• lakcím
• webcím

---

Irish

Alternative forms

• chím (Munster)
• tím (Ulster)
• tchím (Ulster)

Etymology

From Old Irish ad·cím, the first-person singular of ad·cí.

Pronunciation

• IPA^(key): /ˈciːmʲ/

Verb

cím

1. Kerry form of feicim, the first-person singular present indicative of feic.

Usage notes

Independent form only; the dependent form is feicim.