egyetlen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

egy ‎(one) +‎ -etlen[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛɟːɛtlɛn]
  • (file)
  • Hyphenation: egyet‧len

Adjective[edit]

egyetlen (not comparable)

  1. only, sole, single
    Te vagy az egyetlen rokonom.‎ ― You are my only relative.

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyetlen egyetlenek
accusative egyetlent egyetleneket
dative egyetlennek egyetleneknek
instrumental egyetlennel egyetlenekkel
causal-final egyetlenért egyetlenekért
translative egyetlenné egyetlenekké
terminative egyetlenig egyetlenekig
essive-formal egyetlenként egyetlenekként
essive-modal
inessive egyetlenben egyetlenekben
superessive egyetlenen egyetleneken
adessive egyetlennél egyetleneknél
illative egyetlenbe egyetlenekbe
sublative egyetlenre egyetlenekre
allative egyetlenhez egyetlenekhez
elative egyetlenből egyetlenekből
delative egyetlenről egyetlenekről
ablative egyetlentől egyetlenektől

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6