elégtelen

Hungarian

Etymology

From elég (“enough, sufficient”) +‎ -telen (“-less, without”, privative adjective-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛleːktɛlɛn]
• Hyphenation: elég‧te‧len
• Rhymes: -ɛn

Adjective

elégtelen (comparative elégtelenebb, superlative legelégtelenebb)

1. (formal) insufficient, inadequate, unsatisfactory, deficient

   Synonym: a szükségesnél/kelleténél kevesebb

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	elégtelen	elégtelenek
accusative	elégtelent	elégteleneket
dative	elégtelennek	elégteleneknek
instrumental	elégtelennel	elégtelenekkel
causal-final	elégtelenért	elégtelenekért
translative	elégtelenné	elégtelenekké
terminative	elégtelenig	elégtelenekig
essive-formal	elégtelenként	elégtelenekként
essive-modal	elégtelenül	—
inessive	elégtelenben	elégtelenekben
superessive	elégtelenen	elégteleneken
adessive	elégtelennél	elégteleneknél
illative	elégtelenbe	elégtelenekbe
sublative	elégtelenre	elégtelenekre
allative	elégtelenhez	elégtelenekhez
elative	elégtelenből	elégtelenekből
delative	elégtelenről	elégtelenekről
ablative	elégtelentől	elégtelenektől
non-attributive possessive – singular	elégtelené	elégteleneké
non-attributive possessive – plural	elégtelenéi	elégtelenekéi

Derived terms

• elégtelenség

Noun

elégtelen

1. insufficient, unsatisfactory, F (a failing grade in a class or course in Hungary's 5-point grade system)

Usage notes

The 5-point grade system in Hungary:

1. jeles (“excellent”) or ötös (“five”), like English A
2. jó (“good”) or négyes (“four”), like English B
3. közepes (“fair, satisfactory”) or hármas (“three”), like English C
4. elégséges (“sufficient”) or kettes (“two”), like English D
5. elégtelen (“insufficient”) or egyes (“one”), like English F

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	elégtelen	elégtelenek
accusative	elégtelent	elégteleneket
dative	elégtelennek	elégteleneknek
instrumental	elégtelennel	elégtelenekkel
causal-final	elégtelenért	elégtelenekért
translative	elégtelenné	elégtelenekké
terminative	elégtelenig	elégtelenekig
essive-formal	elégtelenként	elégtelenekként
essive-modal	elégtelenül	—
inessive	elégtelenben	elégtelenekben
superessive	elégtelenen	elégteleneken
adessive	elégtelennél	elégteleneknél
illative	elégtelenbe	elégtelenekbe
sublative	elégtelenre	elégtelenekre
allative	elégtelenhez	elégtelenekhez
elative	elégtelenből	elégtelenekből
delative	elégtelenről	elégtelenekről
ablative	elégtelentől	elégtelenektől
non-attributive possessive – singular	elégtelené	elégteleneké
non-attributive possessive – plural	elégtelenéi	elégtelenekéi

Possessive forms of elégtelen

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	elégtelenem	elégtelenjeim
2nd person sing.	elégtelened	elégtelenjeid
3rd person sing.	elégtelenje	elégtelenjei
1st person plural	elégtelenünk	elégtelenjeink
2nd person plural	elégtelenetek	elégtelenjeitek
3rd person plural	elégtelenjük	elégtelenjeik

Further reading

• elégtelen in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• elégtelen in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).