Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search



elég +‎ -telen


  • IPA(key): [ˈɛleːktɛlɛn]
  • Hyphenation: elég‧te‧len


elégtelen ‎(plural elégtelenek)

  1. insufficient, unsatisfactory, F (a failing grade in a class or course in Hungary's 5-point grade system)


Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elégtelen elégtelenek
accusative elégtelent elégteleneket
dative elégtelennek elégteleneknek
instrumental elégtelennel elégtelenekkel
causal-final elégtelenért elégtelenekért
translative elégtelenné elégtelenekké
terminative elégtelenig elégtelenekig
essive-formal elégtelenként elégtelenekként
inessive elégtelenben elégtelenekben
superessive elégtelenen elégteleneken
adessive elégtelennél elégteleneknél
illative elégtelenbe elégtelenekbe
sublative elégtelenre elégtelenekre
allative elégtelenhez elégtelenekhez
elative elégtelenből elégtelenekből
delative elégtelenről elégtelenekről
ablative elégtelentől elégtelenektől
Possessive forms of elégtelen
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elégtelenem elégtelenjeim
2nd person sing. elégtelened elégtelenjeid
3rd person sing. elégtelenje elégtelenjei
1st person plural elégtelenünk elégtelenjeink
2nd person plural elégtelenetek elégtelenjeitek
3rd person plural elégtelenjük elégtelenjeik

Usage notes[edit]

  • The 5-point grade system in Hungary:
    5 - jeles ‎(excellent) or ötös ‎(five)
    4 - ‎(good) or négyes ‎(four)
    3 - közepes ‎(fair, satisfactory, acceptable) or hármas ‎(three)
    2 - elégséges ‎(pass, sufficient) or kettes ‎(two)
    1 - elégtelen ‎(fail, insufficient) or egyes ‎(one)


elégtelen (comparative elégtelenebb, superlative legelégtelenebb)

  1. insufficient, inadequate, unsatisfactory, deficient