elég

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛleːɡ]
  • (file)
  • (adjective) Hyphenation: elég
  • (verb) Hyphenation: el‧ég

Etymology 1[edit]

Adjective[edit]

elég (not comparable)

  1. enough

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elég elegek
accusative eleget elegeket
dative elégnek elegeknek
instrumental eléggel elegekkel
causal-final elégért elegekért
translative eléggé elegekké
terminative elégig elegekig
essive-formal elégként elegekként
essive-modal
inessive elégben elegekben
superessive elégen elegeken
adessive elégnél elegeknél
illative elégbe elegekbe
sublative elégre elegekre
allative eléghez elegekhez
elative elégből elegekből
delative elégről elegekről
ablative elégtől elegektől
Possessive forms of elég
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elegem elegeim
2nd person sing. eleged elegeid
3rd person sing. elege elegei
1st person plural elegünk elegeink
2nd person plural elegetek elegeitek
3rd person plural elegük elegeik
Derived terms[edit]

Etymology 2[edit]

el- +‎ ég

Verb[edit]

elég

  1. (intransitive) to burn up (fully)
Conjugation[edit]