elegancia

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: elegância

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Borrowing from Latin elegantia (elegance)[1], from eligere (to choose). With +‎ -ancia ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛlɛɡɒnt͡siʲɒ]
  • Hyphenation: ele‧gan‧cia

Noun[edit]

elegancia (plural eleganciák)

  1. elegance

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative elegancia eleganciák
accusative eleganciát eleganciákat
dative eleganciának eleganciáknak
instrumental eleganciával eleganciákkal
causal-final eleganciáért eleganciákért
translative eleganciává eleganciákká
terminative eleganciáig eleganciákig
essive-formal eleganciaként eleganciákként
essive-modal
inessive eleganciában eleganciákban
superessive elegancián eleganciákon
adessive eleganciánál eleganciáknál
illative eleganciába eleganciákba
sublative eleganciára eleganciákra
allative eleganciához eleganciákhoz
elative eleganciából eleganciákból
delative eleganciáról eleganciákról
ablative eleganciától eleganciáktól
Possessive forms of elegancia
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. eleganciám eleganciáim
2nd person sing. eleganciád eleganciáid
3rd person sing. eleganciája eleganciái
1st person plural eleganciánk eleganciáink
2nd person plural eleganciátok eleganciáitok
3rd person plural eleganciájuk eleganciáik

Synonyms[edit]

Related terms[edit]

References[edit]


Spanish[edit]

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

elegancia f (plural elegancias)

  1. elegance