elismervény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

elismer +‎ -vény[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈɛliʃmɛrveːɲ]
  • Hyphenation: el‧is‧mer‧vény

Noun[edit]

elismervény (plural elismervények)

  1. acknowledgment (as a document, especially a formal statement or document recognizing the fulfillment or execution of a legal requirement or procedure)
  2. receipt (a written acknowledgment that a specified article or sum of money has been received)
    Coordinate terms: blokk, nyugta, számla, bizonylat, igazolás, számlaigazolás

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elismervény elismervények
accusative elismervényt elismervényeket
dative elismervénynek elismervényeknek
instrumental elismervénnyel elismervényekkel
causal-final elismervényért elismervényekért
translative elismervénnyé elismervényekké
terminative elismervényig elismervényekig
essive-formal elismervényként elismervényekként
essive-modal
inessive elismervényben elismervényekben
superessive elismervényen elismervényeken
adessive elismervénynél elismervényeknél
illative elismervénybe elismervényekbe
sublative elismervényre elismervényekre
allative elismervényhez elismervényekhez
elative elismervényből elismervényekből
delative elismervényről elismervényekről
ablative elismervénytől elismervényektől
non-attributive
possessive - singular
elismervényé elismervényeké
non-attributive
possessive - plural
elismervényéi elismervényekéi
Possessive forms of elismervény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elismervényem elismervényeim
2nd person sing. elismervényed elismervényeid
3rd person sing. elismervénye elismervényei
1st person plural elismervényünk elismervényeink
2nd person plural elismervényetek elismervényeitek
3rd person plural elismervényük elismervényeik

References[edit]

  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN