nyugta

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɲuktɒ]
  • Hyphenation: nyug‧ta

Etymology 1[edit]

Shortened from nyugtatvány

Noun[edit]

nyugta ‎(plural nyugták)

  1. receipt (written acknowledgement)
Declension[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative nyugta nyugták
accusative nyugtát nyugtákat
dative nyugtának nyugtáknak
instrumental nyugtával nyugtákkal
causal-final nyugtáért nyugtákért
translative nyugtává nyugtákká
terminative nyugtáig nyugtákig
essive-formal nyugtaként nyugtákként
essive-modal
inessive nyugtában nyugtákban
superessive nyugtán nyugtákon
adessive nyugtánál nyugtáknál
illative nyugtába nyugtákba
sublative nyugtára nyugtákra
allative nyugtához nyugtákhoz
elative nyugtából nyugtákból
delative nyugtáról nyugtákról
ablative nyugtától nyugtáktól
Possessive forms of nyugta
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyugtám nyugtáim
2nd person sing. nyugtád nyugtáid
3rd person sing. nyugtája nyugtái
1st person plural nyugtánk nyugtáink
2nd person plural nyugtátok nyugtáitok
3rd person plural nyugtájuk nyugtáik
Synonyms[edit]

Etymology 2[edit]

From Proto-Finno-Ugric *ńuɳɜ- ‎(to rest).

Noun[edit]

nyugta ‎(uncountable)

  1. peace
  2. (sun) set
Derived terms[edit]