eredő

Hungarian

Etymology

ered +‎ -ő (present-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛrɛdøː]
• Hyphenation: ere‧dő
• Rhymes: -døː

Participle

eredő

1. present participle of ered: resulting, arising (from: -ból/-ből)

   gondatlanságból eredő kár ― damage resulting from negligence

Adjective

eredő (not comparable)

1. resulting, resultant
   • 2008, Középiskolai matematikai és fizikai lapok‎^[1]:

     Az eredő elektromos térerősség tehát csak a töltéseket összekötő egyenes mentén, a Q töltésű testhez közelebb lehet nulla.

     (please add an English translation of this quotation)

   • 1967, Vízügyi Közlemények. Hydraulic engineering.‎^[2]:

     A felvetett kérdésekre csupán az eredő vízkészlettartóssági görbe alapján nem lehet választ adni.

     (please add an English translation of this quotation)

   • 1951, László Aujeszky, Mezőgazdasági meteorológia: az agrometeorológiai ismeretek, kézikönyve‎^[3]:

     Ebből kiolvasható, hogy januártól márciusig az eredő szélirány EENY.

     (please add an English translation of this quotation)

   • 1964, A kultúra világa: Matematika. Fizika. Kémia‎^[4]:

     Ebből a kétféle ellenállásból az eredő ellenállást, a teljes ellenállást úgy számítjuk ki, mint következik.

     (please add an English translation of this quotation)

Declension

Inflection of eredő
	singular	plural
nominative	eredő	eredők eredőek
accusative	eredőt	eredőket eredőeket
dative	eredőnek	eredőknek eredőeknek
instrumental	eredővel	eredőkkel eredőekkel
causal-final	eredőért	eredőkért eredőekért
translative	eredővé	eredőkké eredőekké
terminative	eredőig	eredőkig eredőekig
essive-formal	eredőként	eredőkként eredőekként
essive-modal	—	—
inessive	eredőben	eredőkben eredőekben
superessive	eredőn	eredőkön eredőeken
adessive	eredőnél	eredőknél eredőeknél
illative	eredőbe	eredőkbe eredőekbe
sublative	eredőre	eredőkre eredőekre
allative	eredőhöz	eredőkhöz eredőekhez
elative	eredőből	eredőkből eredőekből
delative	eredőről	eredőkről eredőekről
ablative	eredőtől	eredőktől eredőektől
non-attributive possessive - singular	eredőé	eredőké eredőeké
non-attributive possessive - plural	eredőéi	eredőkéi eredőekéi

Noun

eredő (plural eredők)

1. (literary) result, outcome

   Synonyms: eredmény, végeredmény, folyomány, kimenetel, következmény

2. (mathematics) resultant (a vector that is the vector sum of multiple vectors)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	eredő	eredők
accusative	eredőt	eredőket
dative	eredőnek	eredőknek
instrumental	eredővel	eredőkkel
causal-final	eredőért	eredőkért
translative	eredővé	eredőkké
terminative	eredőig	eredőkig
essive-formal	eredőként	eredőkként
essive-modal	eredőül	—
inessive	eredőben	eredőkben
superessive	eredőn	eredőkön
adessive	eredőnél	eredőknél
illative	eredőbe	eredőkbe
sublative	eredőre	eredőkre
allative	eredőhöz	eredőkhöz
elative	eredőből	eredőkből
delative	eredőről	eredőkről
ablative	eredőtől	eredőktől
non-attributive possessive - singular	eredőé	eredőké
non-attributive possessive - plural	eredőéi	eredőkéi

Further reading

• eredő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• eredő in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)