fátum

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: fatum

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin fatum (fate).[1] With -átum ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfaːtum]
  • Hyphenation: fá‧tum

Noun[edit]

fátum (plural fátumok)

  1. (archaic) fate

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative fátum fátumok
accusative fátumot fátumokat
dative fátumnak fátumoknak
instrumental fátummal fátumokkal
causal-final fátumért fátumokért
translative fátummá fátumokká
terminative fátumig fátumokig
essive-formal fátumként fátumokként
essive-modal
inessive fátumban fátumokban
superessive fátumon fátumokon
adessive fátumnál fátumoknál
illative fátumba fátumokba
sublative fátumra fátumokra
allative fátumhoz fátumokhoz
elative fátumból fátumokból
delative fátumról fátumokról
ablative fátumtól fátumoktól
Possessive forms of fátum
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fátumom fátumaim
2nd person sing. fátumod fátumaid
3rd person sing. fátuma fátumai
1st person plural fátumunk fátumaink
2nd person plural fátumotok fátumaitok
3rd person plural fátumuk fátumaik

Synonyms[edit]

References[edit]