végzet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

vég +‎ -zet

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈveːɡzɛt]
  • Hyphenation: vég‧zet

Noun[edit]

végzet (plural végzetek)

  1. fate, destiny, doom

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative végzet végzetek
accusative végzetet végzeteket
dative végzetnek végzeteknek
instrumental végzettel végzetekkel
causal-final végzetért végzetekért
translative végzetté végzetekké
terminative végzetig végzetekig
essive-formal végzetként végzetekként
essive-modal
inessive végzetben végzetekben
superessive végzeten végzeteken
adessive végzetnél végzeteknél
illative végzetbe végzetekbe
sublative végzetre végzetekre
allative végzethez végzetekhez
elative végzetből végzetekből
delative végzetről végzetekről
ablative végzettől végzetektől
Possessive forms of végzet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. végzetem végzeteim
2nd person sing. végzeted végzeteid
3rd person sing. végzete végzetei
1st person plural végzetünk végzeteink
2nd person plural végzetetek végzeteitek
3rd person plural végzetük végzeteik

Derived terms[edit]