fegyverzet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

fegyver +‎ -zet

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfɛɟvɛrzɛt]
  • Hyphenation: fegy‧ver‧zet

Noun[edit]

fegyverzet (plural fegyverzetek)

  1. armour

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative fegyverzet fegyverzetek
accusative fegyverzetet fegyverzeteket
dative fegyverzetnek fegyverzeteknek
instrumental fegyverzettel fegyverzetekkel
causal-final fegyverzetért fegyverzetekért
translative fegyverzetté fegyverzetekké
terminative fegyverzetig fegyverzetekig
essive-formal fegyverzetként fegyverzetekként
essive-modal
inessive fegyverzetben fegyverzetekben
superessive fegyverzeten fegyverzeteken
adessive fegyverzetnél fegyverzeteknél
illative fegyverzetbe fegyverzetekbe
sublative fegyverzetre fegyverzetekre
allative fegyverzethez fegyverzetekhez
elative fegyverzetből fegyverzetekből
delative fegyverzetről fegyverzetekről
ablative fegyverzettől fegyverzetektől
Possessive forms of fegyverzet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fegyverzetem fegyverzeteim
2nd person sing. fegyverzeted fegyverzeteid
3rd person sing. fegyverzete fegyverzetei
1st person plural fegyverzetünk fegyverzeteink
2nd person plural fegyverzetetek fegyverzeteitek
3rd person plural fegyverzetük fegyverzeteik