fejetlen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

fej +‎ -etlen

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfɛjɛtlɛn]
  • Hyphenation: fe‧jet‧len

Adjective[edit]

fejetlen (comparative fejetlenebb, superlative legfejetlenebb)

  1. headless
  2. anarchic, confused, chaotic

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative fejetlen fejetlenek
accusative fejetlent fejetleneket
dative fejetlennek fejetleneknek
instrumental fejetlennel fejetlenekkel
causal-final fejetlenért fejetlenekért
translative fejetlenné fejetlenekké
terminative fejetlenig fejetlenekig
essive-formal fejetlenként fejetlenekként
essive-modal fejetlenül
inessive fejetlenben fejetlenekben
superessive fejetlenen fejetleneken
adessive fejetlennél fejetleneknél
illative fejetlenbe fejetlenekbe
sublative fejetlenre fejetlenekre
allative fejetlenhez fejetlenekhez
elative fejetlenből fejetlenekből
delative fejetlenről fejetlenekről
ablative fejetlentől fejetlenektől

Derived terms[edit]