arcátlan

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Alternative forms[edit]

Etymology[edit]

From arc (face) +‎ -tlan (-less, without, adjective-forming suffix).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈɒrt͡saːtlɒn]
  • Hyphenation: ar‧cát‧lan

Adjective[edit]

arcátlan (comparative arcátlanabb, superlative legarcátlanabb)

  1. impudent, insolent, impertinent, bold-faced, brazen, audacious (shameless and insulting in manner or words)
    Synonyms: pimasz; szemtelen; szégyentelen; gátlástalan; pofátlan (vulgar); olyan, mint a piaci légy; van bőr a képén

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative arcátlan arcátlanok
accusative arcátlant arcátlanokat
dative arcátlannak arcátlanoknak
instrumental arcátlannal arcátlanokkal
causal-final arcátlanért arcátlanokért
translative arcátlanná arcátlanokká
terminative arcátlanig arcátlanokig
essive-formal arcátlanként arcátlanokként
essive-modal arcátlanul
inessive arcátlanban arcátlanokban
superessive arcátlanon arcátlanokon
adessive arcátlannál arcátlanoknál
illative arcátlanba arcátlanokba
sublative arcátlanra arcátlanokra
allative arcátlanhoz arcátlanokhoz
elative arcátlanból arcátlanokból
delative arcátlanról arcátlanokról
ablative arcátlantól arcátlanoktól
non-attributive
possessive - singular
arcátlané arcátlanoké
non-attributive
possessive - plural
arcátlanéi arcátlanokéi

Coordinate terms[edit]

Derived terms[edit]

Further reading[edit]

  • arcátlan in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
  • arcátlan in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress)