Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search



felül +‎ -et, created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.


  • IPA(key): [ˈfɛlylɛt]
  • (file)
  • Hyphenation: fe‧lü‧let


felület (plural felületek)

  1. surface, face (of a wall)


Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative felület felületek
accusative felületet felületeket
dative felületnek felületeknek
instrumental felülettel felületekkel
causal-final felületért felületekért
translative felületté felületekké
terminative felületig felületekig
essive-formal felületként felületekként
inessive felületben felületekben
superessive felületen felületeken
adessive felületnél felületeknél
illative felületbe felületekbe
sublative felületre felületekre
allative felülethez felületekhez
elative felületből felületekből
delative felületről felületekről
ablative felülettől felületektől
Possessive forms of felület
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. felületem felületeim
2nd person sing. felületed felületeid
3rd person sing. felülete felületei
1st person plural felületünk felületeink
2nd person plural felületetek felületeitek
3rd person plural felületük felületeik

Derived terms[edit]

(Compound words):