felbontás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

felbont +‎ -ás

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfɛlbontaːʃ]
  • Hyphenation: fel‧bon‧tás

Noun[edit]

felbontás (plural felbontások)

  1. resolution, definition
    a képernyő felbontásascreen resolution
  2. opening
  3. dissolution, cancellation, dissolving
    a házasság felbontásadissolution of marriage
    a szerződés felbontásacancellation of contract

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative felbontás felbontások
accusative felbontást felbontásokat
dative felbontásnak felbontásoknak
instrumental felbontással felbontásokkal
causal-final felbontásért felbontásokért
translative felbontássá felbontásokká
terminative felbontásig felbontásokig
essive-formal felbontásként felbontásokként
essive-modal
inessive felbontásban felbontásokban
superessive felbontáson felbontásokon
adessive felbontásnál felbontásoknál
illative felbontásba felbontásokba
sublative felbontásra felbontásokra
allative felbontáshoz felbontásokhoz
elative felbontásból felbontásokból
delative felbontásról felbontásokról
ablative felbontástól felbontásoktól
Possessive forms of felbontás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. felbontásom felbontásaim
2nd person sing. felbontásod felbontásaid
3rd person sing. felbontása felbontásai
1st person plural felbontásunk felbontásaink
2nd person plural felbontásotok felbontásaitok
3rd person plural felbontásuk felbontásaik

Derived terms[edit]