fiáker

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: Fiaker

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the Austrian German Fiaker, from the French fiacre, after Hôtel de Saint Fiacre in Paris, that let coaches for hire.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfiʲaːkɛr]
  • Hyphenation: fi‧á‧ker

Noun[edit]

fiáker ‎(plural fiákerek)

  1. fiacre

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative fiáker fiákerek
accusative fiákert fiákereket
dative fiákernek fiákereknek
instrumental fiákerrel fiákerekkel
causal-final fiákerért fiákerekért
translative fiákerré fiákerekké
terminative fiákerig fiákerekig
essive-formal fiákerként fiákerekként
essive-modal
inessive fiákerben fiákerekben
superessive fiákeren fiákereken
adessive fiákernél fiákereknél
illative fiákerbe fiákerekbe
sublative fiákerre fiákerekre
allative fiákerhez fiákerekhez
elative fiákerből fiákerekből
delative fiákerről fiákerekről
ablative fiákertől fiákerektől
Possessive forms of fiáker
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fiákerem fiákereim
2nd person sing. fiákered fiákereid
3rd person sing. fiákere fiákerei
1st person plural fiákerünk fiákereink
2nd person plural fiákeretek fiákereitek
3rd person plural fiákerük fiákereik