gén

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German Gen.[1]

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

gén ‎(plural gének)

  1. gene

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative gén gének
accusative gént géneket
dative génnek géneknek
instrumental génnel génekkel
causal-final génért génekért
translative génné génekké
terminative génig génekig
essive-formal génként génekként
essive-modal
inessive génben génekben
superessive génen géneken
adessive génnél géneknél
illative génbe génekbe
sublative génre génekre
allative génhez génekhez
elative génből génekből
delative génről génekről
ablative géntől génektől
Possessive forms of gén
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. génem génjeim
2nd person sing. géned génjeid
3rd person sing. génje génjei
1st person plural génünk génjeink
2nd person plural génetek génjeitek
3rd person plural génjük génjeik

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6

Mandarin[edit]

Romanization[edit]

gén (Zhuyin ㄍㄣˊ)

  1. Pinyin transliteration of