holló

See also: hollo, höllo, and Hollo

Hungarian

Etymology

From Proto-Uralic *kule.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈholːoː]
• Hyphenation: hol‧ló

Noun

holló (plural hollók)

1. raven

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	holló	hollók
accusative	hollót	hollókat
dative	hollónak	hollóknak
instrumental	hollóval	hollókkal
causal-final	hollóért	hollókért
translative	hollóvá	hollókká
terminative	hollóig	hollókig
essive-formal	hollóként	hollókként
essive-modal	—	—
inessive	hollóban	hollókban
superessive	hollón	hollókon
adessive	hollónál	hollóknál
illative	hollóba	hollókba
sublative	hollóra	hollókra
allative	hollóhoz	hollókhoz
elative	hollóból	hollókból
delative	hollóról	hollókról
ablative	hollótól	hollóktól
non-attributive possessive - singular	hollóé	hollóké
non-attributive possessive - plural	hollóéi	hollókéi

Possessive forms of holló
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hollóm	hollóim
2nd person sing.	hollód	hollóid
3rd person sing.	hollója	hollói
1st person plural	hollónk	hollóink
2nd person plural	hollótok	hollóitok
3rd person plural	hollójuk	hollóik

Derived terms

• hollófekete

(Expressions):

• holló a hollónak nem vájja ki a szemét

---

Spanish

Verb

holló

1. Formal second-person singular (usted) preterite indicative form of hollar.
2. Third-person singular (él, ella, also used with usted^?) preterite indicative form of hollar.