igeképző

Hungarian

From ige (“verb”) +‎ képző (“suffix”).

igeképző (plural igeképzők)

(grammar, linguistic morphology) verb-forming suffix (a morpheme added at the end of a word to create a verb)

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	igeképző	igeképzők
accusative	igeképzőt	igeképzőket
dative	igeképzőnek	igeképzőknek
instrumental	igeképzővel	igeképzőkkel
causal-final	igeképzőért	igeképzőkért
translative	igeképzővé	igeképzőkké
terminative	igeképzőig	igeképzőkig
essive-formal	igeképzőként	igeképzőkként
essive-modal	—	—
inessive	igeképzőben	igeképzőkben
superessive	igeképzőn	igeképzőkön
adessive	igeképzőnél	igeképzőknél
illative	igeképzőbe	igeképzőkbe
sublative	igeképzőre	igeképzőkre
allative	igeképzőhöz	igeképzőkhöz
elative	igeképzőből	igeképzőkből
delative	igeképzőről	igeképzőkről
ablative	igeképzőtől	igeképzőktől
non-attributive possessive – singular	igeképzőé	igeképzőké
non-attributive possessive – plural	igeképzőéi	igeképzőkéi