imám

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: imam and Imam

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈimaːm]
  • Hyphenation: imám

Etymology 1[edit]

From Ottoman Turkish إِمَام (ʾimām, imam), from Arabic إِمَام (ʾimām, leader, imam).

Noun[edit]

imám (plural imámok)

  1. imam
Declension[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative imám imámok
accusative imámot imámokat
dative imámnak imámoknak
instrumental imámmal imámokkal
causal-final imámért imámokért
translative imámmá imámokká
terminative imámig imámokig
essive-formal imámként imámokként
essive-modal
inessive imámban imámokban
superessive imámon imámokon
adessive imámnál imámoknál
illative imámba imámokba
sublative imámra imámokra
allative imámhoz imámokhoz
elative imámból imámokból
delative imámról imámokról
ablative imámtól imámoktól
Possessive forms of imám
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. imámom imámjaim
2nd person sing. imámod imámjaid
3rd person sing. imámja imámjai
1st person plural imámunk imámjaink
2nd person plural imámotok imámjaitok
3rd person plural imámjuk imámjaik

Etymology 2[edit]

ima +‎ -m

Noun[edit]

imám

  1. first-person singular (single possession) possessive of ima
    Az imám meghallgatásra talált.My prayer was answered.
Declension[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative imám
accusative imámat
dative imámnak
instrumental imámmal
causal-final imámért
translative imámmá
terminative imámig
essive-formal imámként
essive-modal imámul
inessive imámban
superessive imámon
adessive imámnál
illative imámba
sublative imámra
allative imámhoz
elative imámból
delative imámról
ablative imámtól