indukció

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Borrowed from German Induktion.[1] With Latinate -ció ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈindukt͡siʲoː]
  • Hyphenation: in‧duk‧ció

Noun[edit]

indukció (plural indukciók)

  1. induction

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative indukció indukciók
accusative indukciót indukciókat
dative indukciónak indukcióknak
instrumental indukcióval indukciókkal
causal-final indukcióért indukciókért
translative indukcióvá indukciókká
terminative indukcióig indukciókig
essive-formal indukcióként indukciókként
essive-modal
inessive indukcióban indukciókban
superessive indukción indukciókon
adessive indukciónál indukcióknál
illative indukcióba indukciókba
sublative indukcióra indukciókra
allative indukcióhoz indukciókhoz
elative indukcióból indukciókból
delative indukcióról indukciókról
ablative indukciótól indukcióktól
Possessive forms of indukció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. indukcióm indukcióim
2nd person sing. indukciód indukcióid
3rd person sing. indukciója indukciói
1st person plural indukciónk indukcióink
2nd person plural indukciótok indukcióitok
3rd person plural indukciójuk indukcióik

Derived terms[edit]

(Expressions):

References[edit]