jövetel
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From the jöv- stem of jön (“to come”) + -etel (noun-forming suffix).
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]jövetel (usually uncountable, plural jövetelek)
Declension
[edit]It is usually used with a possessive suffix. The plural forms are uncommon.
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | jövetel | jövetelek |
accusative | jövetelt | jöveteleket |
dative | jövetelnek | jöveteleknek |
instrumental | jövetellel | jövetelekkel |
causal-final | jövetelért | jövetelekért |
translative | jövetellé | jövetelekké |
terminative | jövetelig | jövetelekig |
essive-formal | jövetelként | jövetelekként |
essive-modal | — | — |
inessive | jövetelben | jövetelekben |
superessive | jövetelen | jöveteleken |
adessive | jövetelnél | jöveteleknél |
illative | jövetelbe | jövetelekbe |
sublative | jövetelre | jövetelekre |
allative | jövetelhez | jövetelekhez |
elative | jövetelből | jövetelekből |
delative | jövetelről | jövetelekről |
ablative | jöveteltől | jövetelektől |
non-attributive possessive - singular |
jövetelé | jöveteleké |
non-attributive possessive - plural |
jöveteléi | jövetelekéi |
Possessive forms of jövetel | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | jövetelem | jöveteleim |
2nd person sing. | jöveteled | jöveteleid |
3rd person sing. | jövetele | jövetelei |
1st person plural | jövetelünk | jöveteleink |
2nd person plural | jöveteletek | jöveteleitek |
3rd person plural | jövetelük | jöveteleik |
Related terms
[edit]Further reading
[edit]- jövetel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN