készség

Hungarian

Etymology

From the adjective kész +‎ -ség.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːʃːeːɡ]
• Hyphenation: kész‧ség

Noun

készség (plural készségek)

1. skill, ability, talent
2. readiness, willingness, inclination
3. (archaic) tool, instrument, implement

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	készség	készségek
accusative	készséget	készségeket
dative	készségnek	készségeknek
instrumental	készséggel	készségekkel
causal-final	készségért	készségekért
translative	készséggé	készségekké
terminative	készségig	készségekig
essive-formal	készségként	készségekként
essive-modal	—	—
inessive	készségben	készségekben
superessive	készségen	készségeken
adessive	készségnél	készségeknél
illative	készségbe	készségekbe
sublative	készségre	készségekre
allative	készséghez	készségekhez
elative	készségből	készségekből
delative	készségről	készségekről
ablative	készségtől	készségektől
non-attributive possessive - singular	készségé	készségeké
non-attributive possessive - plural	készségéi	készségekéi

Possessive forms of készség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	készségem	készségeim
2nd person sing.	készséged	készségeid
3rd person sing.	készsége	készségei
1st person plural	készségünk	készségeink
2nd person plural	készségetek	készségeitek
3rd person plural	készségük	készségeik

Synonyms

• (skill): képesség, ügyesség, jártasság, gyakorlottság
• (willingness): hajlandóság
• (tool): eszköz, felszerelés

Derived terms

• beszédkészség