kísérlet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kísérel +‎ -et[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkiːʃeːrlɛt]
  • Hyphenation: kí‧sér‧let

Noun[edit]

kísérlet ‎(plural kísérletek)

  1. experiment

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kísérlet kísérletek
accusative kísérletet kísérleteket
dative kísérletnek kísérleteknek
instrumental kísérlettel kísérletekkel
causal-final kísérletért kísérletekért
translative kísérletté kísérletekké
terminative kísérletig kísérletekig
essive-formal kísérletként kísérletekként
essive-modal
inessive kísérletben kísérletekben
superessive kísérleten kísérleteken
adessive kísérletnél kísérleteknél
illative kísérletbe kísérletekbe
sublative kísérletre kísérletekre
allative kísérlethez kísérletekhez
elative kísérletből kísérletekből
delative kísérletről kísérletekről
ablative kísérlettől kísérletektől
Possessive forms of kísérlet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kísérletem kísérleteim
2nd person sing. kísérleted kísérleteid
3rd person sing. kísérlete kísérletei
1st person plural kísérletünk kísérleteink
2nd person plural kísérletetek kísérleteitek
3rd person plural kísérletük kísérleteik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6