közterület

Hungarian

Etymology

From köz (“public”) +‎ terület (“place”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøstɛrylɛt]
• Hyphenation: köz‧te‧rü‧let
• Rhymes: -ɛt

Noun

közterület (plural közterületek)

1. public place, public space

   Synonym: köztér

   Antonym: magánterület

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	közterület	közterületek
accusative	közterületet	közterületeket
dative	közterületnek	közterületeknek
instrumental	közterülettel	közterületekkel
causal-final	közterületért	közterületekért
translative	közterületté	közterületekké
terminative	közterületig	közterületekig
essive-formal	közterületként	közterületekként
essive-modal	közterületül	—
inessive	közterületben	közterületekben
superessive	közterületen	közterületeken
adessive	közterületnél	közterületeknél
illative	közterületbe	közterületekbe
sublative	közterületre	közterületekre
allative	közterülethez	közterületekhez
elative	közterületből	közterületekből
delative	közterületről	közterületekről
ablative	közterülettől	közterületektől
non-attributive possessive - singular	közterületé	közterületeké
non-attributive possessive - plural	közterületéi	közterületekéi

Possessive forms of közterület
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	közterületem	közterületeim
2nd person sing.	közterületed	közterületeid
3rd person sing.	közterülete	közterületei
1st person plural	közterületünk	közterületeink
2nd person plural	közterületetek	közterületeitek
3rd person plural	közterületük	közterületeik

Derived terms

• közterületi
• közterületű

 

Further reading

• közterület in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN