kőr

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: kör, kor, kór, kør, Kor, and KOR

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From French cœur, from Latin cor[1] with +‎ -őr ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkøːr]
  • Hyphenation: kőr

Noun[edit]

kőr ‎(plural kőrök)

  1. heart (only as a symbol on playing-cards)

Declension[edit]

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative kőr kőrök
accusative kőrt kőröket
dative kőrnek kőröknek
instrumental kőrrel kőrökkel
causal-final kőrért kőrökért
translative kőrré kőrökké
terminative kőrig kőrökig
essive-formal kőrként kőrökként
essive-modal
inessive kőrben kőrökben
superessive kőrön kőrökön
adessive kőrnél kőröknél
illative kőrbe kőrökbe
sublative kőrre kőrökre
allative kőrhöz kőrökhöz
elative kőrből kőrökből
delative kőrről kőrökről
ablative kőrtől kőröktől
Possessive forms of kőr
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kőröm kőrjeim
2nd person sing. kőröd kőrjeid
3rd person sing. kőrje kőrjei
1st person plural kőrünk kőrjeink
2nd person plural kőrötök kőrjeitek
3rd person plural kőrjük kőrjeik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2