kalapács

Hungarian

kalapács

Etymology

From a Slavic language. Compare Slovene klepač (“scythe hammer”), Ukrainian dialectal клепач (klepáč, “hammer”), from Proto-Slavic *klepati (“to beat, knock”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒlɒpaːt͡ʃ]
• Hyphenation: ka‧la‧pács
• Rhymes: -aːt͡ʃ

Noun

kalapács (plural kalapácsok)

1. hammer
2. (anatomy) malleus

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kalapács	kalapácsok
accusative	kalapácsot	kalapácsokat
dative	kalapácsnak	kalapácsoknak
instrumental	kalapáccsal	kalapácsokkal
causal-final	kalapácsért	kalapácsokért
translative	kalapáccsá	kalapácsokká
terminative	kalapácsig	kalapácsokig
essive-formal	kalapácsként	kalapácsokként
essive-modal	—	—
inessive	kalapácsban	kalapácsokban
superessive	kalapácson	kalapácsokon
adessive	kalapácsnál	kalapácsoknál
illative	kalapácsba	kalapácsokba
sublative	kalapácsra	kalapácsokra
allative	kalapácshoz	kalapácsokhoz
elative	kalapácsból	kalapácsokból
delative	kalapácsról	kalapácsokról
ablative	kalapácstól	kalapácsoktól
non-attributive possessive - singular	kalapácsé	kalapácsoké
non-attributive possessive - plural	kalapácséi	kalapácsokéi

Possessive forms of kalapács
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kalapácsom	kalapácsaim
2nd person sing.	kalapácsod	kalapácsaid
3rd person sing.	kalapácsa	kalapácsai
1st person plural	kalapácsunk	kalapácsaink
2nd person plural	kalapácsotok	kalapácsaitok
3rd person plural	kalapácsuk	kalapácsaik

Derived terms

(Compound words):

• kalapácsvetés
• légkalapács

(Expressions):

• körmös kalapács
• sarló és kalapács
• szeghúzó kalapács