kegyelem
Hungarian
Etymology
From an otherwise unattested stem + -elem.[1]
Pronunciation
Noun
kegyelem (plural kegyelmek)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kegyelem | kegyelmek |
| accusative | kegyelmet | kegyelmeket |
| dative | kegyelemnek | kegyelmeknek |
| instrumental | kegyelemmel | kegyelmekkel |
| causal-final | kegyelemért | kegyelmekért |
| translative | kegyelemmé | kegyelmekké |
| terminative | kegyelemig | kegyelmekig |
| essive-formal | kegyelemként | kegyelmekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kegyelemben | kegyelmekben |
| superessive | kegyelmen | kegyelmeken |
| adessive | kegyelemnél | kegyelmeknél |
| illative | kegyelembe | kegyelmekbe |
| sublative | kegyelemre | kegyelmekre |
| allative | kegyelemhez | kegyelmekhez |
| elative | kegyelemből | kegyelmekből |
| delative | kegyelemről | kegyelmekről |
| ablative | kegyelemtől | kegyelmektől |
| non-attributive possessive - singular |
kegyelemé | kegyelmeké |
| non-attributive possessive - plural |
kegyeleméi | kegyelmekéi |
| Possessive forms of kegyelem | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kegyelmem | kegyelmeim |
| 2nd person sing. | kegyelmed | kegyelmeid |
| 3rd person sing. | kegyelme | kegyelmei |
| 1st person plural | kegyelmünk | kegyelmeink |
| 2nd person plural | kegyelmetek | kegyelmeitek |
| 3rd person plural | kegyelmük | kegyelmeik |
Derived terms
Derived terms
Related terms
References
- ^ kegyelem in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)