kegyenc

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kegy +‎ -enc

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɛɟɛnt͡s]
  • Hyphenation: ke‧gyenc

Noun[edit]

kegyenc (plural kegyencek)

  1. minion, favourite

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kegyenc kegyencek
accusative kegyencet kegyenceket
dative kegyencnek kegyenceknek
instrumental kegyenccel kegyencekkel
causal-final kegyencért kegyencekért
translative kegyenccé kegyencekké
terminative kegyencig kegyencekig
essive-formal kegyencként kegyencekként
essive-modal
inessive kegyencben kegyencekben
superessive kegyencen kegyenceken
adessive kegyencnél kegyenceknél
illative kegyencbe kegyencekbe
sublative kegyencre kegyencekre
allative kegyenchez kegyencekhez
elative kegyencből kegyencekből
delative kegyencről kegyencekről
ablative kegyenctől kegyencektől
Possessive forms of kegyenc
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kegyencem kegyenceim
2nd person sing. kegyenced kegyenceid
3rd person sing. kegyence kegyencei
1st person plural kegyencünk kegyenceink
2nd person plural kegyencetek kegyenceitek
3rd person plural kegyencük kegyenceik

Synonyms[edit]